Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1870-es alapítása óta szolgáltat időjárás előrejelzés és egyéb adatokat.

További információk a www.met.hu honlapon érhetők el.

A meteorológia az időjárással kapcsolatos változásokkal és ezek előjelzésével foglalkozik.
Légtüneménytan – magyarul: meteorológia
Ez talán az egyetlen tudomány, ahol számolnak a káosszal. Valóban mindennel próbálnak kalkulálni, még azzal is, ami nem számítható ki előre.

A téma művelői az évszázadok során nagyon sok módszert dolgoztak ki, amelyekkel az egyes időjárási folyamatokat, légköri jelenségeket leírták, és az előrejelzést tudományos alapokra helyezték. Ez az a tudomány, amelynek témája, a légkör, állandóan jelen van életünkben.

Mit tudunk a meteorológia kezdeteiről?

A szó görög eredetű, Arisztotelész művének címeként találkozhatunk vele először időszámításunk előtt 350-ben. Ő nem a mai értelemben használta, csak kis részben érintette a mai jelentés alá tartozó időjárási jelenségeket, annál több szót ejtett csillagászatról, geológiáról, kémiáról.

A tudomány az 1600-as években kezd fejlődni, amikor Galilei megalkotta a termoszkópot, a hőmérő ősét, majd sorban felfedezték és megvizsgálták, mérhetővé tették a további összetevőket: a hőmérsékletet, a légnyomást, a szeleket, a csapadékot és a felhőzetet.

Az 1950-es évek óta lehetőség van a bonyolult összefüggéseket számítógépekkel modellezni és az előrejelzés numerikus eljárásait elvégezni. Ehhez a 60-as években hozzájött Edward Lorenz káoszelmélete, miszerint a bizonytalansági tényezőkkel is számolni kell. Mindezekkel és a műholdas megfigyelésekkel nagyot lépett előre a meteorológia tudománya.

Mit vizsgál a meteorológia?

Leírja, vizsgálja és magyarázza a légkör legalsó rétege, a troposzféra – amely a tengerszinttől kb. 12 ezer méter magasságig helyezkedik el – jelenségeit. A légköri folyamatok mozgatója a Napból érkező sugárzás.
A Napból ékező sugárzás a Föld légkörébe érkezve visszaverődik vagy elnyelődik, egy része szóródik a légkörben levő apró részecskéken, illetve a Föld felszínén. Az elnyelt sugárzás felmelegíti a földfelszínt, az pedig a felette levő levegőt. Ennek a melegedésnek a mértéke nagyon sok tényezőtől függ, de végső soron ezzel a hőmérséklet-változással indulnak el azok az egymásra is kölcsönösen ható folyamatok, amelyeket a meteorológia vizsgál.

A meteorológia első eleme: a hőmérséklet
A légkör az elnyelt napsugarak által a földfelszín közvetítésével alulról melegszik. Általános megállapítás, hogy a hőmérséklet a magasság növekedésével csökken, tapasztalhatjuk, valahányszor magasabb hegyekben járunk. Néha ezzel ellentétes eset is előfordul, a jelenséget a meteorológia inverziónak nevezi.
A hőmérséklettel kapcsolatban a tárgykör fejlődése során meghatároztak néhány mutatót. A maximum-hőmérséklet a már tapasztalt legmagasabb, a minimum-hőmérséklet pedig a legalacsonyabb hőmérséklet egy bizonyos területen. A napi középhőmérséklet pedig az aznapi átlag.

A meteorológia második eleme: a légnyomás
Az egységnyi felületre nehezedő levegőoszlop súlya a légnyomás, amely felfelé haladva ugyancsak csökken, de ezt az általános szabályt is sok tényező befolyásolja.
A meteorológia megfigyelésekre is épít, ezek szerint pedig a légnyomás tartós süllyedése esetén rosszra fordul az idő, ellenkező esetben pedig javul.
Hogy a meteorológia szempontjából összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre, a különböző mérőhelyek a mért értékeket átszámolják nulla Celsius-fokon és tengerszinten mért értékre.

A meteorológia harmadik eleme: a szél
A légkör vízszintes irányú mozgását nevezik szélnek. A légáramlatok valójában a nyomáskülönbségek kiegyenlítésére törekednek, a nagyobb nyomás felől fúj a szél a kisebb felé. Természetesen itt is vannak más befolyásoló erők, amelyeket a meteorológia leír.

A szél fontos jellemzője a sebessége. Még ma is használják a Beaufort-skálát, amely megfigyelésen alapul, és 12 fokozatot különböztet meg a szél erősségében. Ma már leginkább a fizikából ismert mértékegységekkel (m/s vagy km/h) kerülnek ezek meghatározásra.

A szél iránya is meghatározható, az égtáj szerint, ahonnan fúj, illetve ha ennél precízebben szükséges, akkor fokokban. Az uralkodó szélirány – ahonnan jellemzően fúj az adott földrajzi területen – szintén az időjárási jelenségek leírásának egyik fontos meghatározása. Az egyes szélfajtákat – tavi, tengeri vagy parti, szárazföldi; főn- és bukószeleket, hegyvidéki szeleket – ugyancsak a földrajzi terület szerint határozza meg a meteorologia. A levegő függőlegesen is mozog, a szabadon emelkedő légáramlat neve termik.

A meteorológia negyedik eleme: a csapadék
A víz a hőmérséklet függvényében folyamatosan változó halmazállapotban – vízpára, esőcseppek, jég – jelenik meg a légkörben, ezt nevezik csapadéknak. Ezek a halmazállapotok folyamatosan egymásba alakulnak olvadással vagy fagyással, párolgással vagy lecsapódással, szublimációval vagy depozícióval. Ha a levegő vízgőzzel telítetté válik, felhőket alkot, lehűl a harmatpontig, a víz pedig folyékony vagy szilárd halmazállapotban kicsapódik és a földre hullik. Azt a jelenséget, amikor a levegő vízfeleslege kicsapódik, harmatnak, dérnek, zúzmarának vagy vízlerakódásnak nevezik.

A felhőket megfigyelve és osztályozva a meteorológia a csapadék jellegét is meg tudja határozni, ezért magasság és forma szerint különbözteti meg az egyes típusokat.